Betöltés...
Aktualitás dátuma: 2015-12-05 14:15

Korábbi jegyzetekben már megismerhettük a francia- és az az angol kert jellegzetességeit. Most tekintsük át, hogyan is valósult meg mindez itt Edelényben. A barokk kastélyok szépségét, színpompáját mint már tudjuk általában egy hatalmas kert is növelte, így Edelényben is kialakításra került egy a 18. században.

1730-ban a kastély együttes befejezésekor szőlők és gyümölcsösök tartoztak a kastélyhoz, díszkertje még nem volt. Épült azonban egy üvegház, melyben mintegy nyolcvan citromfa és néhány dézsás délszaki növény állt. A gyümölcsösökben alma, körte, szilva, őszibarack és cseresznye fák virágoztak. Egy birtokrendezés kapcsán, 1763-64 tájáról egy alaprajz is fennmaradt, melyből megismerhetjük az akkori kert elrendezését. Ebben az alaprajzban létező és megvalósítani szándékozott részletek is látszanak, vagyis egyszerre szolgált helyszínrajzként és tervként is. A kert a sziget közepén foglalt helyet, körülötte pedig gazdasági épületek és termesztő felületek sorakoztak. Volt még konyhai szükségletekre létrehozott tábla is. A táblák mögött egy kör alakú díszmedencét is kialakítottak, melynek közepéből víz tört fel. A medencében egy puttószerű emberalak is helyet kapott.

A sziget északnyugati részén egy kör alakú tó húzódott egy fűzfa árnyékában. A déli homlokzat előtt pedig két kisebb épület állott, az egyiket grottaként, a másikat pedig hajtóházként használták. A kertet nyírt sövényfal szegélyezte a déli oldalon, ezek sarkaiban lécrácsos lugas szobák álltak. A kerti sétányszakaszt pedig gyeplépcsők osztották két szintre. A barokk kertekre jellemző parterek is fellelhetőek a fennmaradt alaprajzon, a kert északi felét pedig boszkék töltötték ki. Kialakításra került egy labirintus is, mely szintén a francia kertek egyik meghatározó eleme.

A források szerint a kert azonban nem volt annyira reprezentatív, mint általában az akkoriban kialakított barokk kertek. Ha valamit mégis ki kellene emelni, akkor az nem más mint a keleti gyümölcsös kertben húzódó vízmedencék sora.

Az 1831-ben készült birtoktérkép alapján már angolkert vette körül a kastélyt. Hogy pontosan mikor került sor az átalakításra, azt nem tudjuk, de feltehetően a Coburg család a birtokfejlesztés első lépéseként alakította át a kertet, melynek mérete is nagyobb lett az előző kerthez képest. Az átalakítások során megszabadultak minden geometrikus kötöttségektől. Ekkora már a Bódva folyót is szabályozták, két ágra szakadt és egy jóval nagyobb szigetet vett körül. A legfontosabb változások egyike azonban, hogy eltűnt a narancsház és az üvegház is, a víz képe pedig inkább a kert belső részeiben jelent meg. Az immár felújított kertben facsoportok álltak, magas növények zárták le a ki- és belátást és szegélyezték az utakat, valamint több híd is övezte a Bódva folyót. Voltak értékei, de ugyanakkor hibákat is mutatott. Jól alkalmazkodott például a terepi adottságokhoz, viszont kis mérete és fantáziátlan növényelrendezései nem voltak éppen megfelelőek. Lehetséges azonban, hogy mindez csak a térképrajzoló hibája, mivel egy eléggé sematikus ábrázolással készítette el a vázlatot. A vízen átívelő hidak megjelenése, a sétautak elrendezése ugyanis az angol tájképi kertek legjobb hagyományait tükrözik.

A Coburgok azonban nem laktak a kastélyban, az épületet bérbe adták, így az az idő elteltével pusztulásnak indult. Nem volt ez máshogy az angol kerttel sem, amelyet egyáltalán nem gondoztak.

A legfontosabb változás akkor következett be, amikor a kastélyt formálisan elválasztották a kert többi részétől. Fákat ültettek a kerítéshez, a díszudvarban díszmedencéket építettek, melyeket borostyán szegélyezett. Az udvar többi részében pedig virágok és gömbkoronájú fácskákat jelentek meg. A 2. világháború után a kastély az Igazságügyi Minisztérium kezébe került, akinek nem volt elég pénze ahhoz, hogy a kastélyt és a hozzá tartozó parkot gondozza. A fák nagy része kivágásra került, a park egy része pedig a város tulajdonába, aki a hajdani francia-angolkertet focipályává alakította át. A kert többi részén a faállomány pusztulásnak indult, így az egykori kastélykert jelenlegi állapotában alig hasonlít egykori arcára.