Betöltés...
Aktualitás dátuma: 2015-12-05 14:30

Először is tekintsük át hogyan reagált a világ a tudomány és a technika fejlődésére, hogyan bontakozott ki az ipari forradalom, mely Angliából kiindulva az egész világot "meghódította".

A barokk korban egyre inkább fejlődött az ágyúk és a lőpor technológiája, valamint az első gőzgépek is ekkor jelentek meg.

Nézzük tehát a történetüket: Az első gőzzel működő szerkezet i. e. első században készült Alexandriában. A turbina egy görög gépészről és matematikusról kapta a nevét, így vált Héron labdájaként ismertté és híressé. Habár már sokkal korábban feltalálták a sínt, a két találmány összevonása akkoriban nem valósult meg. Az első igazi gőzgépek a 17. század második felében születtek meg. Az angol Edward Somerset a Raglan kastély vízellátásához gőzzel hajtott szivattyút készíttetett 1665-ben, a francia Denis Papin Leibniz segítségével megalkotta az első dugattyús gőzgép modelljét, Samuel Morland pedig 1680 körül több gőzzel működő szivattyút készített XIV. Lajos számára. Az iparilag használt gőzgépek csak később terjedtek el Thomas Savary-nek, majd később Thomas Newcomen-nek köszönhetően. Végül James Watt 1769-ben szabadalmaztatta a később is használt megoldásokat gőzgépén. Ezt követően a gőzgépen végzett fejlesztések nem hoztak alapvető újdonságokat, inkább az ő megoldásainak finomításából álltak. Később ennek köszönhetően épültek meg a gőzhajtású csónakok, hajók és mozdonyok is.

Ebben a korszakban született meg a szövőgép is. Elődje a szövőszék már a 12. században is használatos volt. 1733-ban John Kay nevéhez fűződik a vetélő megépítése, mely a szövetkészítés felgyorsítását eredményezte. Ekkor emberi erővel működtették és működtetik ma is háziipari vagy textilművészeti tevékenység keretében. Ezután jelennek meg a szövőgépek, melyek az emberi erővel hajtott szövőszék gépesítését jelentették. A hajtáshoz a 18. században még vízenergiát használtak. Az első gőzgéppel hajtott szövőgépet Angliában, a 19. század elején helyezték üzembe. Miután a villamos motorok is elterjedtek, az elektromos energiát is felhasználták a működtetésre. Az első vetélős szövőgép Edmund Cartwright nevéhez köthető, melyet 1785-ben szabadalmaztatott, vízzel hajtott modellje 1788-ban készült el. A mechanikai szövőgép megjelenése az 1790-es évekhez kapcsolódik, azonban az üzemet a kenyerüket féltő takácsok felgyújtották, lerombolták. Az első gőzgépek, gőzhajók és a szövőgépek elterjedése tulajdonképpen így az ipari forradalom kezdetét jelentették Angliában.

Míg tehát a világban már a 17. század második felében használtak gőzgépet, addig Magyarországon az elsőt egyesek szerint 1722-ben, míg mások szerint 1733-ban állították fel bányavíz elszívásának céljából Selmecbányán. Ezután 1804-ben helyeztek üzembe Kismartonban egy angol gyártmányú gőzgépet. A bányákban egyre inkább elterjedt, de ezeken kívül 1830-ban hazánkban még mindig csak egyetlen gőzgép működött. 10 évvel később már kilenc, 1849-ban pedig 61 darab volt üzemben.

Edelény térségében a török uralom után, a 18. században az újjáépítés korszaka kezdődött el. Ez többek között betelepített lakosokat jelentett, valamint nagy nemesi, hűbéri birtokosok megjelenését. Ekkor kezdődött el a szigeten a kastély felépítése L'Huillier-nek köszönhetően. Egy konjunkturális időszakhoz érünk, amikor is megnőtt a mezőgazdasági cikkek iránti kereslet, így a termelést növelni kellett, amely azonban erdőirtásokhoz vezetett. A 19. században nagy változások következtek be. Többek között felgyorsult a közlekedés és az informálódás, a technika fejlődése pedig hozzájárult az uradalom további gazdasági fejlődéséhez is. Fellendült az ipar. A kastély új tulajdonosa a Coburg család lett 1836-ban, akik két évvel később Magyarországon elsőként létesítettek a térségben cukorgyárat. A Nagyvölgyben lévő téglagyárból hozatták a téglát, mely a gyár alapját képezte, a gőzgépek fűtésére pedig nemcsak fát, hanem barnaszenet is használtak. A környéken nőtt az iskolázottság. Megindult a polgárosodás, a középnemesség a reformok élére állt. A reformországgyűlésben már e vidékről is találunk neves politikusokat, úgy mint a császtai birtokos Lónyai Lászlót, a szendrői Besze Jánost, vagy éppen a balajti születésű Ragályi Tamást. Szendrőben élénk kereskedelem folyt, rengeteg iparos dolgozott. Szepsiben olvasókör sőt még kaszinó is működött, valamint két nyomda is a településhez tartozott. 1861-ben megnyílt a Miskolc-Kassa vasútvonal, mintegy 30 évvel később 1890-ben, pedig a Miskolc-Torna vonalat adták át. 1867 után a kiegyezés eredményeként felgyorsult a közigazgatás átszervezése is.

Sajnos a 19. század pozitív változásai a 20. században nem folytatódtak, így térségünk fejlődése mindinkább abba maradt. Ennek egyik oka az is lehetett, hogy a Coburgok nem éltek a kastélyban, és később bérbe is adták a területeket és magát az épületet is, melyeket nem éppen rendeltetésüknek megfelelően használtak az elkövetkezendő időben.