Betöltés...
Aktualitás dátuma: 2015-12-05 14:30

Mint már tudjuk az edelényi falfestmények 1769-ben készültek, témájukat pedig Forgách Ludmilla grófnő Lieb Ferenccel együtt találta ki. Ezeknek a falfestményeknek a mintáját a festő a legváltozatosabb forrásokból merítette. A falakra allegóriák, emblémák, mitológiai jelenetek és korabeli életképek is kerültek. Mindezeknek megvoltak a maguk sémakönyvei, melyek a festők eszköztárához tartoztak. Az első barokk allegóriákról szóló könyv 1593-ban jelent meg Rómában Iconologia címmel. Ebben ábécérendben írták le, az egyes megszemélyesítések kellékeit. A későbbi könyvekben pedig kiegészítették a szócikkeket, változtattak a képeken, vagy éppen az ábrázolásokat tovább bonyolították. Sokszor megtörtént az is, hogy a festők találtak ki egy-egy új megoldást, ami aztán további követőkre lelt. Az allegorikus freskók témáját azonban ideológusok szabták meg. A freskók azonban nem váltak köznyelvvé, mivel megértésükhöz képzettségre volt szükség. A művekről leírást készítettek, melyeket gyakran ki is nyomtattak, de a nézőknek elmagyarázták, hogy mit láthatnak, ezután pedig ki-ki a maga műveltségének függvényében értékelte azt.

Az edelényi kastély 6 festett termében is számos mitológiai jelenettel találkozhatunk.

Most vegyük szemügyre azt a képet, melyen a sziklához láncolt Androméda látható. Ezt a képet több festő is megfestette már korábban, illetve később is több alkotás született, melyekből alább néhányat illusztrációként bemutatunk. Az edelényi falkép nagyon részletgazdag, az előtérben növények, jobbra hátul pedig egy tengeri szörny látható, vele szemben pedig Perszeusz, a lány megszabadítója, apró római katona képében.

De ki is volt Androméda?

Képheusz etióp király és Kassziopeia lánya, görög mitológiai személyiség. A történet szerint Androméda édesanyja, Kassziopeia azt mondta, hogy ő és a lánya sokkal szebbek, mint a tengeri nimfák a Nereidák. Ezt azonban meghallotta Héra, Zeusz felesége és a nimfák is. A kérkedést azonban nem nézték jó szemmel, így ellátogattak Poszeidónhoz, a tenger istenéhez, akitől azt kérték, hogy mindezért büntesse meg őket. Ezek után Poszeidón egy szörnyet, Tiam-ot küldte a városukra. A királyi pár ekkor egy jósdához fordult, ahol azt a jóslatot kapták, miszerint akkor szabadulhatnak meg az átoktól, ha Andromédát feláldozzák a szörnynek. A lányt ezért egy tengerparti sziklához láncolták. Nem sokkal később talált rá Perszeusz, aki mikor meglátta, hogy a szörny meg akarja enni a szépséget, azonnal rátámadt. Elkezdtek harcolni, a szörny azonban sokkal erősebb volt. Ekkor a fiú egy cselhez folyamodott. Nála volt ugyanis az a medúzafej, amelynek szörnyű látványától, bárki kővé változott. Perszeusz eldobta kardját és előrántotta a fejet. A szörny mindezt nem tudta, ránézett a fejre és azonnal kővé változott. Szerencsére Androméda inkább megmentőjére mosolygott, és azonnal egymásba szerettek, majd egybe is keltek. Az esemény szereplőiből az istenek csillagképeket is készítettek, így a történet hőseivel az égbolton is találkozhatunk.